Keresés
  • Dancetination

A tánc is sport?

Igen és nem. Ahhoz, hogy erre a kérdésre felelni tudjunk, meg kellene válaszolnunk azt a kérdést vagy inkább kérdéskört is, hogy mi is a tánc valójában. Ez viszont újabb rengeteg kérdést vet fel és még senkinek sem sikerült ezek végére jutni. A tánc az ősibbnél is ősibb, talán mondhatjuk, hogy az emberiséggel egyidős formája az önkifejezésnek, gyógyításnak és az inger feldolgozásnak. Ezért lett a táncból és a hozzá hasonló ősi tevékenységekből a művészet elnevezésű gyűjtőfogalom, mivel ezeket a cselekvéseket máshova nem lehetett besorolni. Nem orvostudomány, nem sport, a kedvtelésnél több, hiszen esszenciális emberi szükséglet, ám attól, hogy művészetként van számon tartva, nem esik ki a sport definíciójából, sokkal inkább magába foglalja azt, egy sokkal nagyobb halmazként.


Dancetination Táncműhely; Fotó: Szécsi IStván

Mitől sport a tánc?

A tánc a fizikai megterhelés szempontjából abszolút sportnak minősíthető, méghozzá a megterhelőbb fajtából. Az ötvenes években a táncot, mint munkakört, fizikai igénybevétel szerint ugyanoda sorolták, ahová a bányászokat is. Szabadidős tevékenységként pedig nem kevésbé intenzív a hatása, mint bármelyik sportos hobbinak. Csökkenti a stresszt és a szorongást, illetve csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét. Segíti az autizmussal és a hiperaktivitásos figyelemzavarral küzdők állapotának javulását. Fejleszti az önbecsülést, az önképet, sőt az intelligenciát és a tudományos teljesítményt is. Segíti a karakter és a személyiség fejlődését.

Fizikai szinten a tánc serkenti a keringést és segíti az emésztést, támogatja a szív- és érrendszert, a hormon egyensúlyt, karbantartja az ízületeket, javítja az erőnlétet, az állóképességet, az egyensúlyérzéket, emellett csökkenti vagy késlelteti az időskori demencia kialakulását. A mai napig számos kutatás alapját képzi, hogy mire van még kedvező hatással a tánc, mint mozgásforma.


Mitől lesz terápia a tánc?

Terápia lehet bármi, amit terápiának élünk meg. Nem kell hozzá feltétlenül a rendelőben ülnünk egy szakemberrel szemben. A végrehajtás módja az, ami terápiás funkciót ad egy-egy tevékenységnek. Éppen ezért akár egy kör futás a Margit szigeten, vagy egy Groove óra is ugyanolyan erőteljes terápiás hatású lehet, mint egy kineziológus. Ugyanakkor, a művészeteket és mozgást egyaránt magukba foglaló tevékenységek sokkal több lehetőséget adnak a terápiás jelleg kihasználására.

Az, hogy milyen testhelyzetben vagyunk, jelentékenyen meghatározza azt, hogy a hormonjaink milyen szinten vannak. Két perc kitárt karral, felszegett fejjel, bátor mosollyal, befolyásolja a testünk teljes hormon szintjét és így a környezetünk rólunk alkotott képét is. Amy Cuddy és a kutatócsoportja elvégzett egy vak kísérletet, amiben egy csoportnyi embert nyitott, lelkes testhelyzetbe állítottak két percre, míg egy másik csoportot meghajolt, összehúzott állapotba. Ezután a résztvevők egy állásinterjún vettek részt, ahol nem tudták, hogy ki melyik csoportba tartozott. A bizottság minden esetben a lelkes pózba rakott embereket szerette volna felvenni. Egy táncórán 60 percig vagy lelkes pózban, így nem csoda, ha utána eláraszt a boldogság érzése. Ez varázslat és persze hormonok.


Dancetination Táncműhely; Fotó: Szécsi István

Mitől hat az egész életünkre a tánc?

Az idegrendszer azokat a helyzeteket tudja jól lereagálni, amiket jól ismer. Ezért éljük meg sokszor nehézségként a váratlan, új helyzeteket. A tánc közben megszerzett tudást azonban nem csupán a táncteremben hasznosíthatja az idegrendszer, hiszen transzferábilis, azaz más helyzetekben is alkalmazható.

Az, amikor a felmerülő nehézségek ellenére végig csinálunk egy-egy táncórát, az idegrendszerünk számára tökéletesen alkalmazható például akkor is, amikor a gyermekünk rendkívül hangosan fejezi ki az ellenérzéseit egy nyilvános eseményen, és mi legszívesebben azonnal elpárolognánk, de legalábbis hazamennénk. Hiszen amikor valami sokadik alkalommal sem sikerül, azonban megpróbáljuk a következő, majd az azt követő alkalommal is, azt az idegrendszerünk megtanulja és amikor szükség van rá, akkor hasznosítja. Például amikor a gyerek hetvenedszer dobja el a kanalat, vagy a szomszéd hetvenedszer jegyzi meg, hogy bezzeg az ő idejében... de mi nyugodtak tudunk maradni (legtöbbször), mert az idegrendszerünk ezt már kiválóan begyakorolta, amikor a lábdobás vagy a sasszé százszor nem sikerült.

Egy táncórán minden megtörténik a teremben kicsiben, amit aztán hasznosítunk nagyban az életünk bármely területén. És ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen ahogy a cikk elején is említettük, sok részét még mindig nem értjük ennek a varázslatnak, amit úgy hívnak: tánc.


A cikk eredetiét a Gyerünk Anyukámnak írtam.

44 megtekintés
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now