1727. április 29-én született Jean-Georges Noverre, ezt a napot jelölte ki az UNESCO a Tánc Világnapjának.
Noverre Louis és Marcelle Duprénél tanulta a táncművészetet, aztán Német országban, Lyonban majd Párizsban dolgozott az Opera Comique-ban. Itt mutatta be a Kínai ünnepek című koreográfiáját, ami az akkor megszokott modell szerinti cselekménytelen mű volt, ahol a táncosok látványosságként funkcionáltak.
1756-ban elszerződik egy évre Londonba, de csak titkosan tud működni, mert Anglia és Francia ország háborúban állt egymással. Itt ismerkedett meg David Garrick-kel, aki korának legnagyobb prózai színésze volt. Ő ébresztette rá Noverre-t az akkori balettek cselekménytelenségére, ürességére. Többek között ennek hatására adja ki híres művét: a Levelek a táncról és a balettekről-t
A cselekményes balettekkel való kísérletezése nem volt zökkenőmentes. Francia országban teljes ellenállásba ütközött, ezért Stuttgartba ment, ahol a Würtenbergi herceg támogatta. 1763-ban bemutatta a Jászón és Médea című balettjét, de a közönség nem értette egyáltalán a történetet, ezért Noverre kitalálta, hogy leírja vázlatosan a cselekményt és odaadja a nézőknek, hogy tudják követni az eseményeket. Így született meg a mára olyan természetesnek gondolt műsorfüzet.
A Jászón és Médea, Noverre későbbi műveihez hasonlóan még nem ötvözték a pantomimet a tánccal, hanem felváltva mutatták be, két tánclépés között egy kis pantomim. Mai szemmel nevetségesnek tűnne, de az akkori közönség számára megdöbbentő volt, hogy cselekmény van, ráadásul gyilkosságokkal tűzdelve.
1767-től Mária Terézia gyermekeit tanítja táncolni Bécsben és közben a Kartnertor Színháznál balettmester. Itt ismerkedik meg Christophe Willibald Gluck opera szerzővel, aki szintén a cselekményt szerette volna megjeleníteni operáiban, énekeseinek nem túl nagy gyönyörűségére.
Végül Noverre egy milánói kitérő után bekerül a párizsi Grand Operába, óriás protekcióval, hiszen Mária Terézia lánya, Marie Antoinette, addigra XV. Lajos felesége lett. Itt mutatja be a Kis semmiségek című darabját, de a közönség nem értette, hogy minek a cselekmény, a táncosok pedig táncolni akartak, nem színészkedni.
Később még Angliában próbálkozik hosszú éveken keresztül, de az akkori kor nem értékelte a cselekményesített baletteket. Végül 1793-ban vidékre költözött és kiadta a Levelek a táncról és a balettekről bővített kiadását.
Noverre hatása máig érződik, találmányait, gondolatait máig használjuk táncszínpadon. Ő vetette le az álarcot a táncosokról és elfogadhatóbb ruhákat adott rájuk. Elkezdett műsorfüzetet használni. Elkezdett cselekményt megjeleníteni és alkotói közössége nem kisebb nevekből állt, mint Gluck, Mozart, Fragonard vagy Watteau. A felvilágosodás gyermeke volt, műveiben a természet és az igazságosság mellett tüntetett, és folyamatosan levelezett a felvilágosodás nagy újítóival, az Enciklopédistákkal.