A maszkban táncolás és úgy általában a maszkhordás mostanában rendkívül erős érzelmeket vált ki a társadalomból, valószínűleg sok esetben arról is van szó, hogy erre a darab kézzel fogható anyagra sokkal könnyebb kiprojektálni az elkeseredett tehetetlen dühünket, mint egy láthatatlan mikroszkópikus életformára, ami a vírus és ami a valódi probléma.
Hátrányok
Hogy hasznos e vagy sem a maszk, abba most nem mennék bele, ez a cikk az egyszerűség kedvéért abból indul ki, hogy igen, de csak azért, mert egy rakás kutatás alátámasztotta ,hogy csökkenti a fertőzés terjedését. Maszkban sportolni, ráadásul olyat sportolni, ami magas oxigén felvétellel jár, ráadásul mindezt gyerekeknek, na az egy következő szint.
Amitől kontraproduktív lehet a gyerekeken a maszk egy bizonyos kor alatt az az arc folyamatos piszkálása. Nehéz ezt belerögzíteni egy gyerekbe, hogy ne fogdossa az arcát és durva nehezítés, ha még valami zavaró eszközzel be is borítom a fejét, ami jelen esetben a maszk. De eljön az a pont akár a számokban, akár a közhangulatban, akár a szellőztetéstől lassan elhidegülő időjárásban, amikor ezt a kontraproduktív tényezőt felülírja egy csomó másik. És okosak ezek a lurkók, ha figyelmet fordítunk erre, mondogatjuk, játszunk vele, nevetünk rajta, megtanulják ezt is.
Van jó oldala
És most, mielőtt leírom, hogy mi a maszk jó oldala, leírnám a nyilvánvalót: én sem szeretek maszkot hordani. Kényelmetlen. Eltakarja a számat és az orromat. Birizgál. Nehezebb benne levegőt venni, kevésbé vagyok hallható, érthető, látható. Ugyanakkor az elmúlt két hónapban több órát tanítottam ugrálva, lihegve, izzadva maszkban és azt kell mondjam, hogy nem csak túlélhető, de gond nélkül megszokható, ha megvan mögötte az elhatározás.
Kevés kutatás van a maszkban való intenzív sportolásról, kifejezetten a táncról én nem tudok róla, hogy lenne. Ami a sportolásról született, az bizonyította, hogy nem árt a maszkban sportolás. Nincs ártalmas következménye. Tehát egészséges szervezet sem megfulladni, sem tüdőbajt kapni, sem kóros oxigénhiányos állapotba kerülni nem fog tőle. Ez azért megnyugtató.
Vannak olyan edzés fajták, amik egy drasztikus nehezítést tesznek az edzésbe, amit aztán kivéve a képletből komoly teljesítmény növekedést lehet elérni. Ilyen súlyban futni, homokban biciklizni vagy magaslati levegőn edzeni. Ez utóbbi hasonlít a legjobban a maszkban táncoláshoz. Most, amíg kénytelenek vagyunk hordani, fogjuk fel a fejlődés eszközeként. Ez most kérem kondíció fejlesztés, amit eddig maszk nélkül csináltunk, most nehezítés képen maszkban csináljuk és így, majd ha lekerül egyszer végre, csodálatos kondija lesz mindenkinek, sokkal jobban fog bírni mindent.
Kényelmes-kényelmetlen
Érdemes kísérletezni, hogy milyen maszkkal jobb nekünk táncolni. Ez nagyon szubjektív dolog, ezeket a köröket le kell futni. Van, akinek a textil vagy orvosi, füles gumi vagy fejen gumi, ablakos vagy drótos, ilyen szűrős vagy olyan szűrős. Meglesz a legjobb, keressétek kitartóan, most olyan választék van, mint még soha.
Ettől még kényelmetlen lesz elsőre, igen. Gyakorolni kell, hogyan lehet hordani ebben az új helyzetben, hogyan lehet nem piszkálni, hogyan lehet figyelmen kívül hagyni és aztán egyszer csak megszokni. Aztán majd leszokni róla már sokkal könnyebb lesz.
Sok másik ilyen dolog van az életünkbe, amiért ugyanezt a megszokós kört hajlandók vagyunk lefutni. Nekem a spicc cipő az első, ami eszembe jut, ha már tánc. De ilyen a BKV is egy kicsit vagy a wc pucolás, ébresztő órára kelés. A maszk, utóbbiakkal ellentétben, egyszer csak el fog tűnni az életünkből, addig egyszerűen használjuk arra, amire van, megelőzésre.
Mindezek felett számomra a maszk egyik legnagyobb előnye, hogy a használatával még mindig biztosítani tudom a személyes oktatást, bemehetek a gyerekekkel a terembe, táncolhatunk, dolgozhatunk együtt és nem egy életidegen képernyőn keresztül kell valamiféle elkeseredett gesztus halmazt nyújtanom, amit ők kilométereken és kábeleken átszűrve próbálnak meg feldolgozni. Ezt is fogom csinálni, mert az is jobb, mint nem táncolni velük egyáltalán, de boldog vagyok, hogy még a teremben lehetünk.
Ez tulajdonképpen hozzáállás kérdése: utálom, hogy maszkban kell tanítanom vagy imádom, hogy maszkban taníthatok. Ebben a pillanatban, sok egyéb választás nem lévén, én örülök, hogy ha maszkban is, de még mindig hús-vér valómban taníthatok.