Már nagyon szeretnénk elmondani, hogy hogyan váltjuk meg a világot minden nap. Én, és mindenki, akik aznap is felveszik a cipőt és bejönnek a terembe. Tök fárasztó mindig újra felvenni a cipőt és bejönni a terembe, de megteszik. Mit megteszik, meg akarják tenni, nagyon. Annyira, hogy a talán kevésbé motivált szüleiket, partnereiket vagy hozzátartozóikat is ráveszik, rábeszélik, belemanipulálják az autóba / villamosba / rollerre és elhozzatják magukat a táncteremig, hogy belemehessenek.
Hosszú évek óta tanítunk táncot. Bárkit tanítunk, adottságoktól függetlenül, mert hiszünk benne, hogy a tánc mindenkié és mindenkinek jár. Ez egy hosszú távú döntés, el kell benne köteleződni, nehézségek vannak és hullámvölgyek és van jutalom is útközben. Közösség van és összetartás.
Nagyon szeretnénk elmondani, hogy mennyi gyönyörűség történik a zárt ajtók mögött, mennyi változás történik a fejekbe, miközben a testüket neveljük, mennyi egyéniség bontakozik ki és hogy én mennyi gyarlóságomra ébredek rá. Mert a tánc gyógyít és tanít, magunkról, a többiekről, a világ működéséről.
Nagyon szeretnénk elmondani, hogy mennyi dolgot befolyásol akár heti két alkalom. Izgalmasabbnál izgalmasabb kutatásokkal bizonyították már be, hogy mennyi zseniális hozadéka van a tánctanulásnak. Persze, aki hivatásos lesz, aki erre áldozza az életét, az ezt megkapja ajándékba, ennyi mégiscsak jár neki egy egész életért cserébe. De ha valaki nem táncos lesz, mert nem tud vagy mert tanár akar lenni, gyógyszerész asszisztens, kutyasétáltató, kőműves vagy asztronauta, akkor is táncolt és megkapta azt, amit a tánc adni tud.
Nagyon szeretnénk elmesélni azt, amikor valakinek nem megy, de gyakorol. Gyakorol, mert szeretné, mert bíztatjuk, mert a többieknek is sikerült, mert ő is akarja, tulajdonképpen néha nem is tudjuk miért, de gyakorol. És félév múlva, a fizika törvényeit meghazudtolva sikerül, mert eldöntötte. És azzal a tudással lesz gazdagabb, amit van, aki egész életében nem tanul meg: a befektetett energia hosszútávon megtérül. Mennyivel könnyebb kitartónak lenni, ha ezt már megtapasztaltad.
Szeretnénk elmesélni nektek azt, amikor egy egész csoportnyi fáradt, türelmetlen gyerek bekerül egy terembe egy aznap fáradt és türelmetlen tanárral és mégis minden várakozás ellenére, ahogy becsukódik az ajtó, megindul a konstruktív munka. Mert értik. Legyenek bár gyerekek, legyen bár szabadon választott, ők értik, hogy MOST lehet haladni és mindenkinek ez az érdeke, a csoport érdeke. Mert egtanulják, mi az, hogy együtt.
Szóval erről fogunk mesélni és ebben a mesében a táncosok a szuperhősök, varázslók, félistenek, titánok és elfek, a világ meg majd alig győz csodálkozni.
